3. rész

Sziasztok! 😊

Itt is van az újabb rész, elég ikonikus a történet szempontjából, meglátjátok majd, hogy miért 😏 Kíváncsi vagyok, mi lesz a véleményetek.

Más mondanivalóm nincs, egy hét múlva hozom a következő fejezetet.

Kellemes olvasást! 😘

3. rész

 

1. nap
Először vannak egyedül a lakásban, és azt mondani, hogy egész kínos, az nem kifejezés. Folyamatosan egymásba futnak, amikor kijönnek vagy bemennek a fürdőszobába, félmeztelenül meg minden.
Az első este rendkívül lassan telik el, Harrynek pedig fogalma sincs róla, hogy miért. Talán azért, mert Louis közvetlenül a szomszédban alszik… közvetlenül azután, hogy nagyon hangosan dugott valami sráccal, akit úgy tűnik, a klubban szedett fel.
A második este Harry felhívja Niallt, hogy aludjon nála.
- Az okés, ha elhozom az egyik haveromat? – kérdezi Niall teli szájjal a telefonban.
- Liamet?
- Igazából nem. Sophiát. Rendben van?
Harry a homlokát ráncolja.
- El akarsz hozni egy lányt?
- Igen. Eléggé bejön neki Liam, és más tervei vannak ma estére, így Sophia megkért, hogy lógjuk együtt és találjunk ki egy „tervet”; akármit is akar ez jelenteni.
Harry a szemeit forgatja, majd kinéz az ablakon.
- Azt jelenti, hogy ki akar találni valamit, hogy megszerezze Liamet, te meg segíteni fogsz neki.
Niall hangosan felsóhajt a telefonba.
- Ughhh, rendbeeeen. Annyira bánom már, hogy bemutattam őket egymásnak egy hónapja, esküszöm. Csak azt hallom, hogy Liam ez, Sophia az. Túl vagyok rajta.
- Csak… hozd őt ide és hagyd abba a hülye nyafogást. Nem hiszem, hogy képes vagyok egy pillanattal is tovább elviselni Louis-t egyedül.
- Ki nyafog most? – kérdezi Niall, mire Harry leteszi a telefont ott és akkor, mert kopognak a hálószobája ajtaján.
Louis meg sem várja, hogy Harry válaszoljon, mielőtt kinyitja.
- Csak szólni akartam, hogy áthívtam pár barátomat.
Harry a homlokát ráncolja.
- Mit értesz az alatt, hogy barátok?
- Úgy értem, hogy átjön a két legjobb haverom, sörözünk és Fifázunk.
- Rendben – sóhajt fel Harry. – Én is, um… áthívtam pár barátomat.
Louis vállat von, aztán becsukja az ajtót.
Harry nem biztos benne, hogyan reagáljon a hírre, mert őszintén szólva kissé félti a lakása állapotát, köszönhetően annak a ténynek, hogy két emberrel többen lesznek benne, akik illenek Louis személyiségéhez.
Megszólal a csengő, mire Louis felkiált, hogy „NYITOM!”, így Harry nem zavartatja magát azzal, hogy felkeljen az asztalától. Egy mély hangot hall Louis-hoz beszélni, mielőtt becsukódik az ajtó. Kicsit nevetnek, majd ismét megszólal a csengő. Ezúttal több időbe telik Louis-nak, hogy kinyissa az ajtót.
- HARREH! HOZZÁD JÖTTEK!
Harry a szemeit forgatja és lecsukja a laptopját, mielőtt elhagyja a szobáját. Niall és Sophia az ajtónál vannak két hat dobozos csomagolású sörrel és egy KFC-s csomaggal.
- Kik ezek az emberek? Ők a barátaid? – teszi fel a kérdést Louis, Harryre nézve.
- Igen, miért?
Louis nyitva hagyja az ajtót, hátra lépve egyet, hogy Niall és Sophia beléphessenek a lakásba.
- Mert máris kedvelem őket, és ez nem lehet igaz.
Niall nevetésben tör ki.
- Akkor te biztosan Louis vagy – feleli kinyújtva a kezét.
- És te biztosan…
- Niall.
- Szóval hallottál rólam? Csak rossz dolgokat, feltételezem – vigyorodik el Louis, megrázva a kezét.
- Nos… – halkul el Niall.
- Igen – válaszol helyette Sophia. – Bemehetünk most már, vagy itt fogunk maradni és szemezünk egymással egész este?
Louis Harryre néz.
- Tüzes lány. Kedvelem.
Harry a szemeit forgatja, miközben becsukja az ajtót Niall mögött.
- Tartsd távol tőle a kezeidet.
Louis nem válaszol, majd bemegy, hogy csatlakozzon a haverjához a kanapén.
És… wow, oké? Harry észre sem vette őt, amikor ment, hogy becsukja az ajtót, de most már határozottan észreveszi. Fekete haja van, karján tetoválások, lágy borosta az arcán és tetőtől talpig feketébe van öltözve. Határozottan az egyik legvonzóbb, ha nem a legvonzóbb srác, akit valaha is látott az életében. És ebbe beleszámítanak a pornók és a magazinok is.
- Ő ki? – kérdezi Louis-tól, elég nyíltan és közvetlenül.
- Ő Zayn – válaszolja a srác felállva a kanapéról. – Malik. Louis haverja.
- Azt gondoltam – mosolyodik el Harry, miután megrázta a kezét.
Louis közéjük néz, mielőtt visszalöki Zaynt a kanapéra.
- Tartsd a távolságot, oké? – mondja Harrynek. – Nincs rá szükség, hogy a baktériumaiddal legyen tele a legjobb barátom.
- Hol van a másik haverod? – kérdezi tőle Harry, csak hogy még jobban idegesítse.
- Bármelyik pillanatban itt lehet. Ez fura, ő nagyon pontos általában.
Szinte végszóra megszólal a csengő.
- Ez ő – feleli Louis, majd megy, hogy kinyissa az ajtót. És Harry meglepetésére Liam áll ott egy mosollyal az arcán, kezei a zsebeiben vannak.
- Liam? – kérdezi Sophia, amikor kijön a konyhából, hogy megnézze, ki érkezett utoljára. Meglepetten néznek egymásra, mielőtt Louis közbeszól:
- Várjunk, ti ismeritek egymást?
- Én is ismerem őt – mondja Harry, aztán odamegy, hogy megrázza Liam kezét, őt Niall követi boldogan. Zayn ránéz mindannyiukra.
- Nos, akkor ez egyáltalán nem lesz kínos.
- Várjunk – szól közbe Louis. – Te vagy a Sophia?
Liam halálos pillantást vet rá, és figyeli Louis-t közelebb sétálni a lányhoz.
- Um… igen? Úgy értem, azt hiszem? – kérdezi Sophia, Liamre nézve egy kis segítségért. – Most össze vagyok zavarodva.
- Egyáltalán nem néz ki rosszul – mosolyog Louis. – Nagyon jó, igazából.
- Ne legyél már goromba – motyogja Harry, meglökve őt a vállánál, el Sophiától.
- Mit mondtam most? Csak azt mondtam, hogy…
Harry már nem hallja a többit, mert a konyhába sétál és becsukja az ajtót maga mögött. Pulzusa gyorsabb lesz, mert Louis máris az idegeire megy és az este még el sem kezdődött.

***

Mindannyian a nappaliban vannak a kanapén, sört isznak és meglepő módon jól szórakoznak. Vagyis, majdnem jól szórakoznak, mert az, amit Harry gondol a szórakozásról, az nem a szemforgatást jelenti minden második percben, amikor Louis megpróbál vicces és hangos lenni.
Louis, Liam, Niall és Zayn egy nagyon heves Fifa maratont tartanak, míg Harrynek nincs jobb dolga, minthogy Sophiával beszélgessen a konyhában. Nem bánná, ha a szobájában lehetne és folytathatná az Orange Is The New Black sorozatot, de az gorombaság lenne, Harry pedig nem akarja, hogy a vendégei úgy érezzék, mintha ő nem érezné jól magát velük.
Jól érezné magát, de amíg Louis ugyanabban a szobában van, ez valószínűleg nem fog megtörténni. Így az egyetlen lehetőség az, ha a konyhapultnál ül Sophiával, jégkrémet esznek és a másik szobában lévő srácokról pletykálnak. Ez elég vicces, ha Harry őszinte akar lenni.
- Szóval mi a megegyezés Liammel? – kérdezi Harry csendesen, ahogy átadta a kanalat Sophiának. Ő elmosolyodik és lenéz az ölébe.
- Nos, nincs semmi.
- Még.
- Igaz – bólint. – Ő elég furcsa.
- Milyen értelemben? – kérdezi Harry várakozóan nézve rá.
- Úgy értem, Niall azt mondja, hogy Liam kedvel engem, de a cselekedeteiből ítélve nem. Miért ilyenek a pasik?
- Én már csak tudom, igaz? Kurva idegesítő.
Sophia elmosolyodik.
- Tapasztalatból beszélsz?
Harry a homlokát ráncolja.
- Mire gondolsz?
- Rád és Louis-ra.
- Mi… Louis és én? Mi van velünk?
- Úgy értem, ti. Ezt csinálja Louis?
Harry felhorkan, aztán elkezd nevetni.
- Rohadtul kizárt. Louis és én csak… igazából még csak barátok sem vagyunk az Isten szerelmére. Inkább utáljuk egymást.
- Igazán?
Harry furcsán néz rá.
- Nem jöttél még rá erre az elmúlt egy órában amióta itt vagy?
Sophia összezavarodva rázza meg a fejét.
- Nem? Úgy értem, azt hittem, az ugratások és viták csak flörtölés volt meg minden. Tudod, valamiféle szeretet-gyűlölet.
- Ó, Istenem, nem. Gyűlölet, igen. Szeretet, határozottan nem.
- De miért?
Harry vállat von.
- Louis egyszerűen bosszantó. Azóta az, hogy először találkoztam vele. Életem leghosszabb éve.
- Nos, tudod, hogy ezek a fajta barátságok mindig szerelemmel végződnek. Van egy vékony vonal a szerelem és utálat között, anyukám mindig ezt mondta régen.
- Igen, és valószínűleg igaza van. De az a vékony vonal el van foglalva azzal, hogy egyben tartsa az idegeimet, mert minden alkalommal, amikor beszélek vele úgy érzem, elveszítek egyet.
Sophia nevetésben tör ki, éppen ahogy Louis belép a helyiségbe egy üres chips-es tállal.
- Szóval rólam beszéltek? – kérdezi, majd Sophiára kacsint, nem is pillantva Harry irányába.
- Ó, ne fényezd magad – forgatja a szemeit Harry, aztán ellöki magát a pulttól.
- Tudod, hogy hallak téged, ugye? Egyenesen az arcomba hazudsz – feleli Louis egyik kezét a csípőjére téve.
Harry még soha nem kívánta annyira, hogy megfojtson valakit, mint most.

***

Éjfél körül mindenki elmegy, ami azt jelenti, a terve csúfos kudarcot vall, vagyis, hogy Niall nála aludjon. Ami azt is jelenti, hogy megint egyedül marad Louis-val, és nem biztos benne, hogy képes lesz-e még huszonnyolc éjszakáig ellenállni. Ez kínzás.
De hé, legalább ma este senkit sem hozott haza. Aminek jó dolognak kellene lennie, de nem az, mert Louis még mindig a nappaliban van és focimeccset néz.
Vihar van kint, az egyik legrosszabb, amit Harry valaha látott. Nem tudja, hogyan lesz képes elaludni, főleg, hogy a heves eső folyamatosan kopog az ablakokon, de megpróbálja betenni a fülhallgatóját és egy kicsit zenét hallgatni. Mielőtt rájönne, elalszik.
Bár úgy tűnik, ez csak néhány percig tart, mert valaki felrázza őt, amitől felnyög és odafordul, hogy megnézze, ki az. Természetesen Louis az (bár ki más is lehetne?), és elég komolynak néz ki.
- Mmm… mi van? – kérdezi Harry a szemeit dörzsölve, majd kihúzza az egyik fülhallgatót.
- Uh…
- Tudod, hány óra van?
- Igen, tudom. Majdnem hajnali három, de nem tudok aludni.
Harry hangosan felsóhajt.
- És mit akarsz, mit csináljak? Altatót énekeljek, vagy… ?
- Nem, csak… nem tudok aludni, ha vihar van.
Harry gorombán felhorkant.
- Mi vagy te? Három éves?
Louis lenéz a kezeire, Harry pedig rájön, hogy valóban komolyan beszél.
- Nem, de… ez bonyolult. Csak utálom a viharokat.
- Ugh, rendben. Gyere ide akkor. De egy szót se szólj és maradj távol. Ha hozzám érsz, megütlek.
Louis a szemeit forgatja, és hirtelen visszatér ahhoz a Louis-hoz, akit Harry teljességgel utál. Megijedt egy pillanatra most.
Louis bemászik a takarók alá, aztán hátat fordít Harrynek, aki ismét felsóhajt, mielőtt visszateszi a fülhallgatóját és lehunyja szemeit, majdnem azonnal elaludva.

2. rész

Helló! 😊

Itt is van a következő fejezet, amiben kezdenek beindulni az események, az utolsó pár mondat pedig abszolút a kedvencem 😏 Kíváncsi vagyok, mit gondoltok majd.

Nagyon köszönöm az eddigi visszajelzéseket és feliratkozásokat, várom őket a továbbiakban is! 💗

Egy hét múlva találkozunk legközelebb, addig is kellemes olvasást! 😘

2. rész

 

Amikor Harry hat óra körül hazaér aznap este, Gemma a kanapén nézi a Trónok Harcát és borozik. Ami csak egy dolgot jelenthet.
- Mi történt? – kérdezi Harry az ajtónál lévő tálba helyezve a kulcsait, aztán Gemmához sétál. Gemma elfordítja a fejét, hogy ránézzen, de az arckifejezése mindent elárul.
- Hogy érted?
- Jó híred van, és…
- Gyere ide – vigyorodik el, megütögetve a helyet maga mellett a kanapén. – Ülj le.
Harry gyanakvóan odasétál, majd leül mellé.
- Ki vele.
- Szóval van egy jó hírem és egy… kevésbé jó hírem.
- Kérlek, ne mondd, hogy terhes vagy. Kérlek – feleli Harry egyik kezét a szívére helyezve. Gemma felhorkan és megrázza a fejét szinkronban azzal a kezével, amelyikkel nem a boros poharat fogja.
- Nem, Jézusom, Harry.
Harry jelez Gemmának, hogy folytassa.
- Ó, oké. Mondd akkor.
- Felajánlottak egy fizetett szakmai gyakorlatot egy nagyon jó cégnél.
Harry elmosolyodik.
- Tényleg? Ez nagyszerű!
- Londonban.
- Ez a kevésbé jó hír? Mert ha igen, akkor ez egyáltalán nem rossz hír. Szerintem el kellene fogadnod.
Gemma elmosolyodik, de abból, ahogy Harryre néz, Harry meg tudja mondani, hogy nem ez volt a rossz hír, amit el akart mondani.
- Uh, nem. A rossz hír az, hogy…
Néhány másodperccel később lehúzzák a WC-t, és Louis jön ki a fürdőből.
- Ó, Istenem – szólal meg Harry a szemeit forgatva. – Kérlek, mondd, hogy az a rossz hír, hogy ő itt van.
Gemma megrázza a fejét.
- Ó, még nem mondtad el neki? – vigyorog Louis. – Lefilmezhetem őt, amikor elmondod, kérlek?
- Most akarom elmondani, és viselkedj – figyelmezteti Gemma, miközben Louis leül a fotelbe.
- Mit mondasz el? – kérdezi Harry, most már egy kicsit fél.
- Azt, hogy Louis itt fog maradni veled, amíg én Londonban vagyok – feleli Gemma, aztán mindenki elcsendesül.
Harry nem biztos benne, hogy hogyan reagáljon. Ordítson? Kiabáljon? Egyszerűen csak üsse fejen Louis-t az üveg borral, hogy túl legyen ezen? Hogyan kellene reagálnia?
- Viccelsz, igaz? Úgy értem, tudom, hogy április elseje kb. két hete volt, de akkor is… ez egy nagyon szar vicc.
Gemma felsóhajt, kezét Harry combjára helyezi.
- Ez nem vicc, Harry. Tényleg elutazom egy hét múlva, Louis pedig beköltözik.
- De… én nem egy kibaszott kisbaba vagyok! Tudod, hogy tudok vigyázni magamra, igaz? Ez akkora baromság! – kiált fel Harry, felállva a kanapéról. – Miért kell neki beköltöznie?? Neki, az összes ember közül.
- Teljesen meg vagyok sértve a szavaidtól, fiatal Harold – gúnyolódik Louis a szívére helyezve a kezét és úgy tesz, mintha elállna a lélegzete. Harry elfordítja a fejét, hogy a nővérére nézzen.
- Nagyon elárultál most engem. Hogy teheted ezt velem? Megbíztam benned.
- Tudod, hogy néha elfelejted bezárni az ajtót, és néha egy kicsit álmos vagy és bekapcsolva hagyod a sütőt, amikor… – próbálja meg Gemma megindokolni döntését.
- Ó, és Louis a tökéletes ember, hogy vigyázzon rám? Mert ő tényleg felelősségteljes meg minden?!
Gemma bólint.
- Igen.
Harry kienged egy elkeseredett sóhajt, aztán feláll a kanapéról azzal a szándékkal, hogy a hálószobájába megy. Oké, talán kicsit túl dramatizálja a dolgot, de nem tehet róla. Csak azt teheti, hogy megpróbál megbirkózni azzal a gondolattal, hogy egy egész hónapig el kell viselnie Louis Tomlinsont.

***

- Itt van a vonatod – szólal meg Harry, megpróbálva a falon lévő órára nézni Gemma rendezetlen haján keresztül.
- Hiányozni fogsz – biggyeszti a száját Gemma, ezáltal elengedi őt az egyik legszorosabb ölelésből, amit Harry valaha is megtapasztalt.
- Egy hónap, Gem, nem lesz gond. Neked, úgy értem. Közben én szó szerint a pokolban leszek – motyogja Harry.
- Közvetlenül itt vagyok – emlékezteti őt Louis karba téve a kezeit néhány lépéssel odébb. Harry egy hamis mosollyal illeti őt.
- Igen, tudom.
- Legyetek jók egymáshoz – mondja Gemma, miután megpuszilja Louis arcát. – Azt akarom, hogy mindketten egy darabban legyetek, amikor hazaérek, oké? Jobb, ha találtok valami módot, hogy kijöjjetek egymással, amíg visszaérek.
- Szerintem jobb esély van arra, hogy csillagos ötösökkel megyek át a vizsgáimon – feleli Louis, majd megütögeti Gemma hátát, mielőtt a lány a szemeit forgatja és megfordul, hogy felszálljon a vonatára. Várnak és csendben figyelnek, míg elmegy a vonat, mielőtt kínosan megfordulnak, hogy egymásra nézzenek.
- Akkor én taxival megyek haza – mondja Louis, feltéve orrára a napszemüvegét. Harry vállat von.
- Jó neked, de nem kérdeztem.
- Rendben, gondolom, akkor neked sétálnod kell – vág vissza Louis, aztán megfordul és elsétál.
- Ezért vannak nekem jobb lábaim, mint neked.
Az egyetlen válasz, amit Harry kap a béna visszaszólására, az egy középső ujj. Természetesen Louis már ott van, amikor Harry hazaér, máris a kanapén henyél, mintha az idők kezdete óta itt lakna.
- Vedd le a lábadat a kanapéról. Tudom, hogy a nővérem megengedi, de most ő nincs itt, szóval az én szabályaimat fogod követni, amíg vissza nem jön.
Louis komolyan bámul rá, mielőtt nevetésben tör ki és letöröl egy hamis könnyet a szeméből.
- Ó, sosem gondoltam volna, hogy vicces srác vagy, Harold – horkan fel anélkül, hogy elmozdítaná a lábát az asztalról. Egy pillanatnyi csend áll be, mielőtt Louis folytatja. – Ja, és a te „szabályaid”? Kérlek. Mit fogsz csinálni, ha a lábaim az asztalon vannak? Megbüntetsz?
Az, ahogy kimondja, provokatívnak és merésznek hangzik, de Harry megpróbálja figyelmen kívül hagyni, miközben a szobája felé sétál, hogy átöltözzön.

1. rész

Sziasztok! 😊
Meg is hoztam az új történet első részét, ez egyfajta bevezető, kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá.
A korábbi történetektől eltérően itt nem túl hosszúak a fejezetek általában, de azért akad egy-két kivétel, ha jól emlékszem, mivel (ahogy írtam az előző bejegyzésben) ez eredetileg egy one shot, és én osztottam fel több részre.
Off topic, de remélem, minden olvasóm jól van ezekben a vírusos időkben, vigyázzatok magatokra,  egymásra, és ne feledjétek, hordjunk maszkot! 💖 😷
Egy hét múlva érkezik a következő rész, addig is kellemes olvasást és jó pihenést a hosszú hétvégén! 😘

1. rész

 

 

Harry szeret úgy gondolni magára, hogy ő egy toleráns, udvarias ember… az esetek 99 százalékában. Az az 1 százalék akkor fordul elő, amikor megszólal a csengő az ő és Gemma lakásában. Pontosabban akkor, amikor az este nyolc óra után szólal meg, többször is, vég nélkül, amíg az egyikőjük ki nem nyitja az ajtót. Mert csak egy ember van, akinek kurvára van mersze százszor megnyomni a csengőt este, amikor Harrynek tanulnia kellene.
- HARRY! – kiabál Gemma a szobájából.
- MI VAAAAN? – ordít vissza Harry, többször is az asztalhoz verve a fejét.
- Be tudnád engedni Louis-t? Éppen a hajamat csinálom.
Harry kienged egy állatias nyögést nem tetszését kifejezve, de úgy dönt, hogy feláll az asztalától. Mert ha van egy dolog, ami rosszabb Louis Tomlinsonnál, az Louis Tomlinson, aki tíz másodperc alatt ötször csenget.
Olyan erővel nyitja ki az ajtót, hogy az a falhoz csapódik és majdnem mélyedést hagy maga után.
- Alig van este nyolc és te máris mérges vagy? Csak így tovább és secperc alatt ráncaid lesznek – szólal meg a küszöbön álló huszonegy éves srác, miközben hamisan mosolyog, mielőtt beengedi magát.
Harry becsukja az ajtót, és fejben lebeszéli magát arról, hogy hátulról letámadja Louis-t.
Nem is érti, hogy hogyan, vagy mikor, vagy miért lett a testvére Louis legjobb barátja; csak azt tudja, hogy egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Harry összeköltözött Gemmával, miután felvették a Manchester University-re. Nem fog hazudni, először bejött neki Louis, mert a srác mindig ott volt napközben – és néha még éjjel is – de ez csak addig tartott, amíg Harry meg nem ismerte őt. Aztán minden szarul alakult, mert Louis, ahogy kiderült, a legidegesítőbb ember, akivel Harry valaha is találkozott.
Nem csak azzal a ténnyel viccelődik, hogy Harry két évvel fiatalabb, de minden egyes srácban talál hibát, akikkel Harry eddig randizott (nem volt olyan sok, 5 vagy 6 körül), akik végül szakítanak vele, mert túl idegesítőnek találják Louis-t ahhoz, hogy a közelében legyenek.
Harry már megpróbálta elmagyarázni Gemmának, hogy miért nem kellene többet átjönnie Louis-nak, de olyan, mintha a falhoz beszélne. Mert Louis és a lány „Gemma első éve óta legjobb barátok”, és valószínűleg barátok is lesznek, amíg Harry meg nem hal idegösszeomlás miatt; vagy valami ilyesmitől.
Louis rángatja őt ki visszaemlékezéséből azzal, hogy kitartóan integet egyik kezével az arca előtt.
- Mi van? – sóhajt fel Harry.
- Kifogytatok a borból?
Harry a szemeit forgatja, majd ellép tőle, a hálószobája felé.
- Ha nincs bor a konyhaszekrényben, akkor kifogytunk – feleli.
Harrynek még be sem sikerült csuknia a szobája ajtaját, mert Louis közvetlenül mögötte volt, nyitva hagyva azt.
- Azt hiszed, hogy nem ismerem a legjobb barátomat? Tudom, hogy nem fogyott el az ital. Szóval mondd el, hová rejtetted el? – kérdezi Louis karba téve a kezeit a mellkasa előtt. Harry vállat von, aztán visszaül az asztalához.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – mert, ha van egy dolog, amit Harry jobban utál Louis-nál, nos, az a részeg Louis.
Louis Harry szekrényéhez sétál, majd kinyitja, mielőtt leguggol és átnéz egy halom ruhát.
- Mi a faszt csinálsz? – kiált fel Harry, és azonnal felkel a székéről, megindulva Louis felé. Louis diadalmasan feláll, aztán megfordul.
- Ahah! Hát itt van – jobb kezében az üveget fogja, míg a másikat a csípőjére teszi.
- Honnan tudtad, hogy oda rejtettem? – kérdezi Harry, egy pillanatra elveszti dühös testtartását.
- Rejtőzködés a szekrényben? Ez egy metafora arra, hogy csak középiskola után coming out-oltál? Blah blah blah – feleli Louis a szemeit forgatva. – Klisés. Számítottam rá. Bár értékelem az erőfeszítést.
Harry megilletődve figyeli őt, miközben átmegy a szobán és kisétál az ajtón. Hálát ad Istennek, hogy az interakciójuk nem tartott olyan sokáig, mint legutóbb, mielőtt visszaül az asztalához és kinyitja a könyvét.
Csak néhány perc telik el, amikor Gemma megint kinyitja az ajtót, hogy szóljon, nekiindulnak az estének és éjfél után jön vissza. Valami munkahelyi előléptetést ünnepel vagy szakmai gyakorlatot; Harry nem igazán biztos benne, mert Louis mondta el neki, miközben Gemma hiperventillált, és nos… Harry nem olyan, aki figyelmesen hallgatja azt, amit a középszerű emberek mondanak.
- Elleszek este, Krisztus – sóhajtott fel Harry a szemeit forgatva.
Ha van egy dolog, amit Harry abszolút utál a Gemmával való együttélésben (Louis-n kívül, természetesen) az az, hogy még mindig úgy kezeli őt, mint régen, mielőtt elment egyetemre. Mint amikor kisgyerekek voltak és Gemma vigyázott rá, amikor a szüleik elmentek otthonról. Most, sok évvel később, Harry tizennyolc éves, a nővére pedig még mindig azt hiszi, hogy dadusra van szüksége.
Gemma puszit küld neki, majd becsukja az ajtót. Néhány másodperccel később a bejárati ajtó is becsukódik, Harry meg végre rendesen koncentrálhat a kezében lévő leckére. Elvégre is ügyvéd akar lenni.

***

Harry meg sem lepődik, amikor másnap reggel besétál a konyhába, és Louis félmeztelenül van kidőlve a kanapén. Egy ideje már hozzászokott ehhez a látványhoz, és nem is idegesíti magát ezen.
Kinyitja az egyik konyhaszekrényt, hogy kivegyen egy bögrét a kávéjának, majd két tojást a hűtőből a reggelihez. Szombat reggel van, igen, de egy óra múlva szemináriuma lesz, aztán pedig Niallel találkozik, hogy ebédeljenek.
- Mi. A fasz.
Harry a fejét elfordítva egy nagyon másnapos Louis-t lát meg félig csukott szemekkel besétálni a konyhába, és olyan arcot vág, amire szinte az van írva, hogy „öljetek meg most”. Harry nem bánná, ha meg kellene tennie.
- Mit csinálsz? – kérdezi Louis kikapcsolva a tűzhelyet. Harry felhúzza a szemöldökét.
- Tessék? Reggelit csinálok.
- Hány kibaszott órakor reggel?
Oké. Nem a részeg Louis a legrosszabb; a másnapos Louis az.
- Már elmúlt kilenc óra, szedd össze magad.
Louis felhorkan.
- Egyszer megcsinálom úgy a hajadat, hogy ne egy kibaszott parabolaként nézzen ki.
Harry kinyitja a száját, aztán újra becsukja. Nem éri meg a fáradtságot; ezt már megtanulta mostanra.
- Ó… sajnálom. Elfelejtettem, hogy fogalmad sincs, milyen a másnaposság, mivel tudod… nincsenek barátaid, akikkel megihatnál valamit.
Harry a szemeit forgatja.
- Igazából vannak. De pontosan tudom, hogy mennyi alkoholt bírok el. Azt hiszed, hogy magas alkoholtoleranciád van, de a kis tested nem bír annyit.
Louis karba teszi a kezeit, és nyilvánvaló, hogy a magassággal való viccelődés felidegesítette, mert semmi elméset nem mond, ahogy azt általában tenné.
Amint a rántotta elkészül, Harry leül az asztalhoz és elkezd enni, teljesen elfelejtve azt, hogy Louis a konyhában van vele. Ez addig van így, amíg az idősebb srác le nem ül vele szemben és el nem húzza a tányért Harry elől.
- Mi a fasz? – kiált fel Harry, ezúttal tényleg mérges és elege van.
- Éhes és másnapos vagyok. Kímélj meg a beszélgetéstől.
Harry visszahúzza a tányért az ő oldalára, és a villát is elveszi.
- Ez nem mentség arra, hogy megedd a kajámat. Szemináriumon kell lennem egy óra múlva, te meg valószínűleg teli hassal alszol vissza.
- Igen, de a szörnyű fejfájás nélkül – mutat rá Louis, aztán visszahúzza a tányért.
Harry felsóhajt, majd feláll az asztaltól, végül feladja. Úgy dönt, hogy gyorsan eszik egy kis gabonapelyhet, mielőtt lezuhanyozik és elindul. Soha nem volt képes arra, hogy befejezzen egy vitát Louis-val.

Bevezető

Helló! 😊

 

Itt is vagyok, ahogy ígértem, mutatom egy picit részletesebben, hogy miről fog szólni a sztori:

 

 

Ez ihlette a történetet: Harry Gemmával lakik, akinek történetesen a legrosszabb legjobb barátja van a világon. A srác majdnem minden este ott alszik, nagyon rendetlen, és olyan rossz szokásai vannak, amiktől Harry annyira a forgatja a szemeit, hogy az agyát is látja.

Gemma elutazik egy hónapra, Louis beköltözik. Harry ki nem állhatja őt, valahogyan mégis egy ágyban alszanak majdnem minden este egy olyan vihar miatt, ami hetekkel ezelőtt volt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nem utálják egymást, amíg így nem alakul. És ha Louis-nak mindig is bejött Harry, az az ő hibája, hogy nem jól mutatta ki, és ami miatt Harry a legelejétől azt gondolta, hogy utálja őt.

 

 

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket, jó kis történet lesz, ennyit mondhatok 😊

 

Ami még lényeges, hogy itt általában egy-egy nap eseményeit olvashatjuk majd, de nem lesz minden egyes napról külön leírás, lesz néhány, ami kimarad. Így bár nagyon szerettem volna, nem tudtam azt megcsinálni, hogy a napok száma jelentse egyben a részek számát is. És mivel (ahogy olvasható fent) Gemma egy hónapra utazik el, ne számítsunk olyan hosszú sztorira, mint mondjuk az After Larry volt. Ezzel kapcsolatban fontos továbbá, hogy eredetileg ez egy one shot, én osztottam fel több hosszabb-rövidebb részre.

Na, azt hiszem, elmondtam minden lényegeset, egy hét múlva érkezik az első rész! 😘💕

Kezdeti infók

Sziasztok! 😊

Bizony, jól látjátok, végre eljött az ideje annak, hogy közzétegyem a megígért történetet, köszöntök mindenkit az új blogon! 🎆

Elnézést, hogy ennyit kellett várni, és hogy hónapokig üres volt a blog, a munka és egyéb teendőim mellett sajnos már nincs annyi szabadidőm, mint régen 😐 

És nem volt egyszerű az sem, amíg találtam valakit, aki készít nekem egy fejlécet, de végül sikerült, nagyon köszönöm Sophie-Anne-nek, gyönyörű lett! 💕

A jó hír, hogy ez a történet már teljesen készen van, így ha minden jól megy, fixen tudom hozni hetente a részeket.

Kérem, hogy ezt a bejegyzést minden idetévedő olvassa el, vannak benne fontos információk! Ahogy a korábbi történeteimnél megszokhattátok, most is leírom/elmondom a biztonság kedvéért azokat a dolgokat, amik meg mindig érvényben vannak:

• Mindig elmondom, szóval tutira mindenki tudja már, de biztos, ami biztos, most is elismétlem, hogy nem én írom ezt a történetet, csak fordítom!
• Természetesen engedélyt kértem az írónőtől, tumblr-ön váltottam vele üzenetet, ha valakinek nagyon kell, szóljon és elküldöm a screenshotot 😀
• Aki nem szereti Larry Stylinsont, az ne olvassa a blogot, nem kell ide feleslegesen az utálkozás és veszekedés!
• +18-as rész ebben a történetben is lesz, aki nem szeretne erről olvasni, az vagy hagyja el a blogot, vagy majd azokat a részeket hagyja ki.
• Most már ugye dolgozom, de igyekszem a részeket továbbra is a megszokott módon péntek-szombat környékén hozni, mikor hogy sikerül, de inkább pénteken. Ha valami miatt mégsem tudnám, akkor azt persze előre jelezni fogom a részek előtti monológomban, és akkor kicsivel előbb vagy később hozom a fejezetet. Ez akkor maradhat el, ha hirtelen közbejön valami, de ez nem túl sokszor fordul elő szerencsére.
• Itt is szeretném leszögezni, hogy nem másolok sehonnan még mindig, semmilyen más fordításról, ha van, szóval aki emiatt akarna panaszkodni, az ne tegye lehetőleg.
  

Na, azt hiszem, leírtam minden fontos dolgot, ha bármelyik ponttal kapcsolatban merült fel kérdésetek vagy nem értetek valamit, írjatok/szóljatok nyugodtan, amint tudok, válaszolok!

 

A következő bejegyzésben hozom a kis bevezetőjét a történetnek 😘