12. rész

Sziasztok! 😊

Ez is eljött, hogy az utolsó résszel jelentkezem... Azt hiszem, elég aranyos lett, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a ti véleményetek.

Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok, írtatok, olvastatok 💖 A továbbiakban is bármikor nyugodtan felnézhettek ide és kommentelhettek, időnként ellenőrzöm ezt a blogot is 😊

Legközelebb már egy új történettel fogok itt jelentkezni. Hogy ez mikor lesz, azt még nem tudom pontosan, úgyhogy néha érdemes lesz ellátogatni ide.

Hamarosan tehát találkozunk majd egy új sztorinál, addig is kellemes olvasást! 😗❤

12. rész

29. nap

Amikor Harry másnap reggel felébred, még mindig egyedül van. Azonban az ágy a másik oldalon szintén nincs megcsinálva, ami azt jelenti, hogy valaki aludt benne.

Harry a homlokát ráncolja, miközben kiszáll az ágyból és kisétál a szobájából. Louis-t sehol sem látja, de egy üzenet van a hűtőn, ami azt írja, hogy: Visszamentem a lakásomba. Élvezd egyedül az utolsó éjszakádat, mert egész végig ezt akartad.

Harry összegyűri és kidobja a kukába. Nem törődik vele.

Oké, törődik vele, mert este tíz óra és egyedül van. Nem kellene egyedül éreznie magát, mert Louis-nak igaza volt; az elejétől kezdve ezt akarta Harry, de most, hogy az egész lakás csak az övé, elhagyatottnak érzi magát.

Egész nap esett az eső, így az időjárás sem segít Harry hangulatán, úgyhogy előveszi a telefonját és megír egy üzenetet Louis-nak.

Kérlek, gyere vissza.

Ujja a képernyő felett köröz, és még mindig azon gondolkozik, hogy elküldje-e vagy sem, de aztán úgy dönt, hogy bassza meg, és rányom a küldésre.

Félórával később még mindig nincs válaszüzenet és Louis nincs az ajtajánál, így Harry végül feladja. A nővére holnap délután jön haza és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Éppen vissza akar menni a hálószobájába, amikor a bejárati ajtó kinyitódik és Louis lép be rajta.

- Eljöttél – feleli Harry, bizonytalan benne, hogy hogyan reagáljon.

- Igen, mert megígértem valamit a nővérednek, nem azért, mert írtál – mondja Louis, aztán bezárja maga mögött az ajtót. – Ha már itt tartunk, miért írtál? Félsz egyedül a lakásban?

Harry a szemeit forgatja.

- Nem, de a lakás túl üres nélküled.

Louis megdöbben a megjegyzéstől, de egy kis mosoly jelenik meg az arcán.

- Ó, tényleg?

- Mhm. És tudom, hogy az ágyamban aludtál tegnap este.

- Miről beszélsz? – kérdezi Louis, de az arckifejezése elárulja őt.

- Nézd, Gemma holnap hazajön, szóval csak…

Harry nem biztos benne, hogy hová akar ezzel kilyukadni, de csak azt akarja, hogy tovább beszéljen Louis.

- Rendben – ért egyet Louis, és bár Harry nem biztos benne, hogy Louis mibe egyezett bele az előbb, elfogadja.

Néhány másodpercnyi csend után Louis megkérdezi Harrytől, hogy kér-e egy csésze teát, mert ő csinál egyet magának. Harry visszautasítja, és elmondja neki, hogy elmegy lefeküdni, és reméli, hogy Louis ezt meghívásnak veszi.

Nem akarja, hogy szexeljenek vagy csináljanak valamit, ami furcsa. De nem ellenezné az ötletet. Louis tíz perccel később csatlakozik hozzá az ágyban, és a fejtámlához teszi a párnát, hogy meg tudja inni a teáját.

- Miért utálod a viharokat? – úgy dönt Harry, hogy megkérdezi. Louis erre még mindig nem válaszolt.

- Ez, uh… komplikált.

- Csak mondd el.

Louis felsóhajt, ami azt jelenti, hogy el fogja mondani.

- Amikor körülbelül tíz éves voltam, az apám elhagyta anyát, és nagyon veszekedtek. Nem igazán értettem, hogy min vitáznak, de féltem, mert az apám ordított, anya meg sírt. És nagy vihar volt kint, ami egyáltalán nem segített. És miután az apám elment, csak arra emlékszem, hogy két teljes hónap kellett az anyámnak, hogy ne sírjon minden egyes nap. Szóval ez nem arról szól, hogy utálom a viharokat, vagy hogy félek tőlük, csak nem szeretem, mert az életemnek arra az időszakára emlékeztet engem.

Ennek van értelme.

És ezért is olyan Louis, amilyen. Az, hogy goromba és szarkasztikus, valószínűleg valamiféle védekezési mechanizmus, mert nem akar azon keresztülmenni, amin az anyja, amikor fiatalabb volt.

- Ó. Értem most már – ez minden, amit Harry mond. – Sajnálom.

- Ne mondd, hogy sajnálod. Utálom, amikor ezt mondják az emberek. Csak… ne csinálj semmit, és ne merd azt gondolni, hogy én valamiféle szomorú, megbántott ember vagyok emiatt.

Harry megrázza a fejét.

- Rendben. Te vagy a legkeményebb ember, akit ismerek.

Louis elvigyorodik, miközben az éjjeli szekrényre teszi a teát, mielőtt hirtelen Harryre mászik és megcsókolja az ajkát.

- Sokkal jobb. Most pedig csókolózzunk, amíg el nem alszom.

***

30. nap (utolsó nap)

Harry kinyitja a szemeit, mert nedves nyomást érez a farka körül, és majdnem agyvérzést kap, amikor lenézve Louis-t látja meg, ahogy leszopja őt.

- Mi… álmodom?

Louis egy cuppanós hangot hallatva húzódik el, és bosszúsan néz rá.

- Nem, nem álmodsz.

- Akkor miért kapok reggeli szopást? – kérdezi bután Harry.

- Először is. Dél már bőven elmúlt, úgyhogy ez technikailag nem reggeli szopás. És másodszor, kibaszottul leszoplak, és úgy köszönöd meg, hogy hülye kérdéseket teszel fel?

- Rendben. Baszki – nyög fel Harry, majd kezét Louis tarkójára helyezi, hogy lenyomhassa őt. Lehunyja a szemeit és megnyalja ajkait, megpróbálva arra fókuszálni, ahogy Louis leszopja őt, mintha élvezné.

Néhány perccel később az elélvezés határán van, és megpróbálja figyelmeztetni Louis-t, de a srác túlságosan benne van abban, hogy Harry a szájába élvezzen, és nem húzódik el.

Hirtelen mégis megteszi, de nem azért, mert Harry az előbb ment el a szájában. Hanem azért, mert a hálószoba ajtaja kinyitódik és Gemma lép be, mielőtt sikít és becsapja az ajtót. Egy pillanatnyi csend telik el, ami alatt Harry és Louis csak egymást bámulják, mielőtt Gemma elkezd kiabálni az ajtó mögül:

- Oké… nem erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy mindkettőtöket egy darabban akarlak látni, és úgy, hogy jól kijöttök egymással. Sok mindent kell elmagyaráznotok!