4. rész

Helló! 😊

Bocsánat, hogy késtem, az ünnepek miatt teljesen kiment a fejemből és elég sűrű volt a tegnapom 😅 A fejezet eléggé egy hullámvasút, legalábbis a Harry és Louis közti hangulatot illetően. Nem egyszerű esetek, az biztos 😁

Jövő héten hozom a következő részt szokás szerint.

Kellemes olvasást és boldog húsvéti ünnepeket kívánok nektek! 🐣🐰🍫🥚

4. rész

 
3. nap
Amikor Harry felébred, Louis még mindig alszik az ő felén az ágyon, szempillái megrebbennek az arcán, miközben lágyan horkol. Valamennyire… szépnek néz ki, gondolja Harry, mielőtt kiszáll az ágyból és elmegy zuhanyozni, mert határozottan nem gondolkozik tisztán reggel.
Reggelit készít magának, mielőtt elmegy órára, nem zavartatja magát azzal, hogy megnézze, Louis ébren van-e vagy sem. Végül az egész napot Niallel tölti közvetlenül azután, hogy vége lett az órájának. Amikor visszaér, teljes rendetlenség fogadja őt a lakásban.
- Mi folyik itt? – kérdezi, körbe nézve meglátja, hogy az asztal a szoba közepén áll és mindkét végén piros poharak sorakoznak, háromszög alakban.
Louis tűnik elő a kanapé mögül, aztán közelebb lép.
- Bulit csinálok. Vagy ez nem elég tiszta neked? Kellett volna lufikat és egy nagy transzparenst szereznem?
Harry karba teszi a kezeit.
- Adtam engedélyt arra, hogy bulit csinálj az én lakásomban?
- Nem kellett – feleli Louis, majd egy nagy, hamis mosolyt küld felé, ami Harry idegeire megy. – Beszéltem a nővéreddel, és azt mondta, hogy rendben van, amíg nem égetem le az épületet vagy nem szabadulok be a borszekrényébe.
- De… – próbál meg tiltakozni Harry. Louis feltartja egyik kezét.
- Kedvesem, ha Gemma azt gondolta, hogy elég felnőtt és felelősségteljes vagy, hogy egyedül boldogulj, nem is lennék itt. Szóval az, hogy arra célozgatsz, hogy jogod van megmondani nekem, hogy mit csinálhatok és mit nem, az totálisan baromság – áll meg egy lélegzetvételre Louis. – Mert egy tizennyolc éves kis kölyök vagy, aki azt hiszi, hogy mindenre jogosult, amikor a valóságban szart se ér.
Amikor befejezte, Harry vár néhány másodpercet, hogy leülepedjenek azok a szavak, amelyek elhagyták Louis száját, mielőtt rendesen összeszedi magát, állon ütve az idősebb srácot.
- Ó, baszki, annyira sajnálom…
- Aú, mi a fasz? – kiabálja Louis, fogva az állát. – Te kurvára megütöttél! Szó szerint megütöttél az előbb.
- Ó, ne legyél ennyire meglepődve. Ez már hosszú ideje esedékes volt, és számíthattál volna rá – motyogja Harry az ujjperceit dörzsölve a kezével. Olyan hirtelen jött az az érzés, hogy megüsse Louis-t, hogy nem gondolt arra a tényre, miszerint a srácnak az egyik legélesebb álla van, amit Harry valaha is látott.
Valószínűleg attól, hogy olyan sok faszt szopott le, gondolja, miközben megrázza a fejét.
- Ne rinyálj már emiatt. Mintha még korábban nem ütöttek volna meg.
Harry elsétál Louis mellett, hogy a szobájába menjen, de megáll léptében, amikor egy éles fájdalmat érez a tarkóján.
- M… te meghúztad a hajamat? – kérdezi bizonytalanul.
- Igen, azt tettem – feleli Louis, gúnyosan elhúzva a szemét. Harry hátra lép.
- Te kis kibaszott szar. Azt hiszed, olyan fontos vagy felnőttebb, mert néhány évvel idősebb vagy, amikor a valóságban semmi sem vagy, csak egy apró gyerek, aki nem tudja, hogyan kell viselkedni. Kurvára kínos vagy, haver.
Ezután Harry elsétál és becsapja a szobája ajtaját, mielőtt leül az ágyra, hogy lenyugodjon. Soha nem vallaná be, de a tény, hogy Louis durván meghúzta a haját azzal a szándékkal, hogy bántsa őt, valamennyire beindította őt. Ami nem jó dolog, és Harry inkább leborotválná a haját, minthogy valaha is újra beindítsa őt Louis.

***

Már elmúlt este tizenegy, és az egész házban zeng a hangos zene. Harry megpróbált korán lefeküdni, mert órái vannak holnap, de egyértelmű, hogy ez nem fog megtörténni, ha Louis bulit tart néhány méterre a szobájától.
Sok felismerhetetlen hang hallatszik át a lakás másik feléből, így Harry megpróbálja kizárni őket azzal, hogy a legnagyobb hangerőn hallgatja a lejátszási listáját és lehunyja a szemeit.
Bár néhány órával később felébred egy elég durva rázásra. Szemeit kinyitva egy nagyon mosolygós Louis-val találkozik, lenézve rá. A zene nem szól és már teljes csend van, kivéve a légkondit, ami Harry szobájában megy folyamatosan.
- Sziaaaaa, haver. Bocsi, hogy felébresztettelek.
Harry a szemeit forgatja, mert Louis egyértelműen seggrészeg az összemosott szavaiból ítélve, illetve abból, ahogy imbolyog a lábán, miközben beszél.
- Mit akarsz? – kérdezi Harry egyenesen a tárgyra térve.
- Én azt akarom, hogy um… itt aludhatok megint? Kérleeeek.
Harry felhorkant és megrázza a fejét.
- Kizárt dolog, haver. Meghúztad a hajamat…
- Te meg megütöttél! – kiáltja Louis felháborodva. A részegség és a harag nem keveredik egymással; Harry tudja ezt. Főleg, amikor Louis-ról van szó. – Én csak meghúztam a hajadat. Érezni akartam azokat a fürtöket…
- Részeg vagy. Feküdj le és hagyj békén – feleli Harry, lehunyja szemeit és újra visszateszi a fülhallgatóját.
- Oké – hallja Louis-t mondani, mielőtt az idősebb srác átmászik rajta és az ágy másik oldalára esik.
- Úgy értettem, a te ágyadba. Nem az enyémbe. Az ágyam a határon kívül van – tájékoztatja őt Harry, megpróbálva lelökni Louis-t.
- Ne lökj le, mert olyan részeg vagyok, hogy akármikor tudok hányni. És azt nem akarod, ugye? – fenyegetőzik Louis, elfordítva a fejét, hogy Harryre nézzen.
Még a félhomályban is, ami az ablakon átszűrődő utcai fényekből ered, Harry látja, milyen üvegesek Louis szemei, és mennyire kibaszottul részeg.
- Nem, nem akarom. De inkább jobb lenne, ha a másik szobában aludnál, mivel, tudod, én egy tizennyolc éves kis kölyök vagyok – feleli Harry, megismételve Louis szavait.
- Ó, ne már. Igen, azt mondtam, de tudod, én… – elhalkul, aztán csend lesz. Harry a homlokát ráncolja.
- Tudom, hogy te mi?
Louis nem válaszol, Harry pedig nem kicsit lepődik meg, hogy a srác kidőlt, amíg ő beszélt. Megrázza a fejét, megfordul, így háttal van Louis-nak, aztán az ellenségével alszik el már zsinórban a második éjjel.

***

4. nap
Louis még mindig ágyban van másnap reggel, lágyan horkol. Haja az arcába lóg és minden lélegzetvétel felemeli egy kicsit, felfedve a szempilláit.
Nem fair, hogy ilyen hosszú szempillái legyenek, gondolja Harry elgördülve Louis-tól, majd egyenesen felül, hogy kiroppantsa a hátát. Még abban sem biztos, hogy milyen nap van, úgyhogy meg kell néznie a telefonját. Hétköznap van, ami azt jelenti, hogy tizenegykor órája van, így felkel az ágyból és a fürdőbe sétál.
Mire a konyhába ér és reggelit készít magának, Louis ébren van, éppen kijön a szobából.
- Kibaszottul fáj a fejem – motyogja Louis, miközben leül Harryvel szemben. – Utálom a másnaposságot.
- Nos, akkor talán nem kellene annyit innod – feleli Harry, kortyolva egyet a kávéjából. – Csak mondom.
Louis a szemeit forgatja.
- Bocs, anya. Megígérem, hogy nem fogok inni ma este.
- Jobban is teszed, mert holnap korán van órám, és nem akarok megint techno zenére elaludni.
- Mi bajod azzal a zenével, amit hallgatok?
Harry ártatlanul megrázza a fejét.
- Nincs semmi bajom azzal a fajta zenével. Azzal viszont igen, hogy az éjszaka közepén felébresztesz, mert egy ágyban akarsz aludni egy olyan hülye vihar miatt, ami napokkal ezelőtt volt. Őszintén, nőj fel, vagy aludj egyszer a saját ágyadban. Ami még jobb, aludj a saját lakásodban.
Louis furcsán néz rá, mielőtt feláll az asztaltól.
- Rendben. Úgy lesz.
Harry figyeli őt, ahogy csendben elhagyj a helyiséget, és csak egy pillanatra úgy érzi, bűntudata van, amiért olyan durva volt vele. Fogalma sincs, miért utálja a viharokat Louis, talán ez gyerekkori dolog, vagy többről szól. De aztán eszébe jut, hogy mindenért utálja a srácot, amit vele tett az elmúlt évben, és már nem is sajnálja őt.